Váróterem

Lehet, hogy csak az ablakomból lestem volna lakásom biztonságos zugából, elrejtőzve a szélingatta függöny mögött. Kimenni a tömegbe? Biztos nem! Elég bentről vagy a híradásokból szemlélni az eseményeket. Ha ki is merészkedtem volna, akkor csak távolról pillantottam volna oda, miközben a bekötött cipőfűzőmmel babrálok. Ruhámat elé teríteni? – ez már végképp kiesik a komfortzónámból. Ha csak a hírfolyamon végiggörgetve olvasok róla, akkor reagálás és hozzászólás nélkül hajtok tovább. Megosztani másokkal? Még mit nem! Nehogy kitudódjon, érdekel ez az egész hajcihő. Valaki királyt kiált, én némán hallgatom. Kívülről nézem, de valami így nagyon hiányzik. Olyan langyos vagyok és közömbös.
Bátorságért esedezem, hadd hirdessem én is, hadd álljak ki az erkélyre és tapsoljam, kiáltsam a világba bele: Hozsánna!

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és így szólt hozzájuk: Menjetek be az előttetek lévő faluba, és amint beértek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyen még nem ült soha senki: oldjátok el, és hozzátok ide! Ha pedig valaki szólna nektek: Miért teszitek ezt? – mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, de azonnal vissza is küldi. Azok elmentek, megtalálták a szamárcsikót az ajtó elé kötve kinn az utcán, és eloldották. Az ott álldogálók közül néhányan megkérdezték tőlük: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők pedig úgy válaszoltak, ahogyan Jézus mondta, és elengedték őket. Elvitték tehát Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, ő pedig felült rá. Sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások a mezőn vágott lombos ágakat; az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! Márk evangéliuma 11,1-10

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/444589794443356739/