Elpazaroljuk a kapott időt. Kukában landolnak maradék és már nem kívánom ételek. A folytonos fogyasztási és vásárlási kényszer miatt még használható készülékeinktől, ruháinktól is megválunk, mert nem új, és unalmassá vált. Most mintha megállt volna ez a fajta világ, legalábbis térdre lett kényszerítve, hogy ráébredjen az, aki figyel: túl sok mindent elpazaroltunk.
Szabadíts meg, Uram a pazarlásból. Ne akarjak nagy lábon élni, hanem érjem be azzal, amim van, és óvjam, javítsam meg, használjam ki teljesen. Ha pazarlás jellemezné az életem, akkor tegyem azt úgy, mint Betániában az asszony, ki éves jövedelmét is képes volt “átadni” Neked. Taníts meg, hogy helyesen bánjak a javaimmal. Vigyázzak rá, de ha úgy adódik, ne sajnáljam attól, aki megérdemli.
Amikor pedig Jézus Betániában, a leprás Simon házában volt, odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás? Hiszen el lehetett volna ezt adni sok pénzért, és odaadni a szegényeknek. Amikor ezt Jézus észrevette, megkérdezte tőlük: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek. Mert amikor ezt az olajat a testemre öntötte, a temetésemre készített elő. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére. Máté evangáliuma 26,6-13
Váróterem 