Nincs értelme. Észre se fognak venni. Olyan nagy itt a gaz, hogy nem illik ide a szépség parányi megjelenése sem. Úgyse leszek virágcsokor éke, még csak hajkoszorúba se fonnak. Bóbitáimat nem fújják játékos szelek szerteszét.
Lehetnének ezek egy építési területen nyílt, körömnyi, lila virág gondolatai. De inkább velünk mondat hasonlókat a tervezés, a statisztika, az erőnk mérlegelése. Mert egy ember hangja nem tűnik ki a tömegből, az igazság észrevétlen marad az igazságtalanság tengerében, egyedül nem tudsz a dolgon változtatni…
De volt egy ember, aki nem a világ szerint latolgatta az esélyeit. Habár egy időben úgy tűnt, népes támogató sereg veszi körbe, sokan tisztelik és követik, végül mégis egyedül maradt. Ott a mérlegen a világ minden gyarlósága, förtelmes undoksága, irigység, igazságtalanság és folytonos dac egy nagy kupacba hányva, s a másik oldalon egyetlen egy ember. Van ennek értelme?
Jézust küldetését nem fojtotta el a körülötte lévő gonoszság, rágalmazás, gyűlölet. Mi azt mondjuk, ha nagy az ellenszél, vagy túl magasak az akadályok, hogy nincs értelme. Jézus azt mondta, éppen ez az értelme, éppen értük adom az életem.
Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre. Lukács 5,31-32
Váróterem 