Váróterem

Minden évben ugyanakkor. Decemberben, a lányok születésnapjára virágba borul, és egészen nyár elejéig tündököl az orchideám.

Vajon mi tudunk ilyen kitartóak lenni? A nagyböjtben igen! Segít, hogy ismerjük az elejét és a végét, be tudjuk osztani az erőnket. Kitartásunk oka nem az, hogy másokat megelőzzünk, hanem hogy legyőzzük magunkat. Mindehhez állhatatosságra is szükségünk van, hogy napról napra helyt tudjunk állni böjti fogadalmunkban.

De megy ez magától? Elég a növénynek a döntés, hogy virágba boruljon? Ha nem kapna nedvességet, ha nem kapna tápanyagot, ha nem lenne megfelelő számára a környezet, akkor hiába küzdene, erőlködne. A tízből először csak egy, majd kettő, végül mindegyik virág lepotyogna, és tőig képes lenne elszáradni. A böjt nem szakít ki bennünket a hétköznapokból. Maradnak kihívások, küzdelmek, nem várt események, sőt kísértések is, mégis kitartunk. Mert van, ki táplál, erősít és nem enged olyan útra tévedni, ahol teljesen elvesznénk. Engedem csendben, hálával mint az orchidea, az Isten gondoskodását?

A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. Római levél 12,12