Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Ézsaiás 41,10
Fogságban élő néphez szól az Úr Ézsaiás verseivel. Ma máshogy olvasom a háborús részeket, mint korábban. Közelebbi a történet, mint valaha. A választott nép nem jól élt a szeretettel, amit az Úrtól kapott, és nehéz idők köszöntöttek be.
Én magam is Isten választottja vagyok. Nem a származásom miatt, mégcsak nem is a jegyeim, a jó teljesítményem vagy a mosolyom miatt. Jézus Krisztus jegyezte fel a nevem, az ő önfeláldozó szeretetének köszönhetek mindent. De ahogyan Izrael népe, úgy ma is képesek elbukni a választottak, akár el is fordulnak Istentől. Ez az állapot olyan természetessé tud válni, hogy egészen váratlanul köszöntenek be a nehéz idők. A mélységben azonban újra észre lehet venni az Istent, aki ma is a történelem Ura. És mit mond? Azt, hogy amíg Ő velünk van, addig nincs ok a félelemre. Biztosít róla, hogy ha Ő az Urunk, az Istenünk, ha nem másba kapaszkodunk, nem más biztos pontot keresünk, hanem Ő az egyetlen, akkor nincs okunk a csüggedésre. Erősít, segít, és a győzelmes jobbját kínálja.
Izraelnek minden emberpróbáló időben egy feladata volt, hogy forduljon vissza az Urához, akinél győzelem vár rá. Ma a világ nem él ezzel, nem kér belőle, de attól még lehet ez a győzelem az embereké, a tiéd is. A győzelme békességet áraszt szét, mely egy-két embert, kisebb, majd nagyobb közösséget akkorává duzzaszt, hogy nem a távoli mennyben kell keresnünk a megnyugvást, hanem egészen közel jön az az ország és az a béke, amit oly régóta elkészített nekünk az Úr, maga a Békesség Fejedelme.
Váróterem 