Váróterem

-Nagymama, hogy kell Karácsonyt főzni?

-Ó, kincsem, azt nagyon egyszerű. Megvannak az alap hozzávalók és a fő összetevők.

-De nagymama, lehetne ma idén valamit újítani?

-Mire gondolsz, kincsem?

-Jó lenne, gourmet módon elkészíteni, vagy legalább fine dining tálalni.

-Az mit is jelent pontosan?

-Legyen trendi, posztolható, különleges, és ha megkóstolom, eldobom az agyam. Lehetne újragondolt, stílusos tálalással. Érted?

-Hmm, részben. Én például a Karácsonyban éppen a hagyományos ízeket szeretem és azt a megszokott illatot. Ha becsukom a szemem, és csak beleszippantok a levegőbe azt se tudom, hol vagyok. Egy koszos istálló mellett gyönyörködöm a világ megmentőjében, gyerekként körmötrágva várom az angyal csengőjét, ami behív a feldíszített fához, vagy éppen abban az évben vagyok, amikor annyira vártunk rád, hogy végre megszüless. Erre mondják, hogy eldobom az agyam? Mikor csak a lelkem húrjain pendül dallam?

-Talán, de jó, akkor lehet olyan, mint régen, lehet vintage, az is menő. De tudod, mostanában vannak különböző érzékenységek, arra mindenképpen figyelemmel kell lenni. Mindenki mást tart egészségesnek, és sok minden könnyen megfekszi az emberek gyomrát.

-Legyünk tekintettel mindenkire, ugye?

-Igen! Hadd legyen idén a Karácsony olyan, amilyennek csak akarjuk, ami mindenkinek jó és tetszik! Bár, akkor talán lehetséges, hogy ki kellene hagyni pár kényes, túlfűszerezett részletet.

-Abban egyetértünk, hogy lehetne idén egyszerű, sallangmentes. De ugye, nem akarsz fontos hozzávalókat is kihagyni?

-És ha nem azt mondjuk, hogy kihagyjuk, csak kicseréljük? Például vannak országok, ahol Jézus helyére a Télapót tették, és működik.

-Hát ez nagyon mókás! És mit szólnál hozzá, ha idén a szülinapodon a szomszéd Jancsikát hívnánk át, megköszöntenénk, tortát kapna, és az ajándékaidat is neki adnánk?

-Az annyira nem jó ötlet. De hidd el, nagymama, a Karácsonyt olyan sokféleképpen lehet elkészíteni.

-Igen, tudom. Csak akkor szükséges lenne át is nevezni, mert az eredeti Karácsonyt nem nagyon lehet megváltoztatni, hiszen az alapja, hogy Isten Fia megszületett ebbe a világba, ez adja az ízét, a jó állagát, ettől lesz tápláló és erőt adó. Ha ezt kihagyjuk, úgy járunk mint Mariska a szomszédban. Azt kérték az unokái csináljon hétvégén vegán rakottkrumplit. Nagyon szereti őket, utána is nézett, mi az a vegán. Tudod mi lett végül kitálalva?

-Micsoda?

-Egy szép nagy tányérra tett két kanál növényi tejfölt egy kis sóval, borssal fűszerezve. Sajnos nem süthetett se kolbászt, se tojást, és mivel Karcsi nem eszi meg a krumplit, ezért azt is ki kellett hagynia. Úgy készítette, hogy mindenkinek kedves legyen. Szerinted sikerült?

-Én nem szívesen ettem volna meg, az biztos.

-Látod, ilyen a Karácsony is. Formálhatod, változtathatod, variálhatod, de minél több dolgot veszel ki vagy cserélsz le, annál üresebb lesz az ünnepi terítéked. Nem tudom, hány Karácsonyom van még, kincsem. Ha nem haragszol meg, idén főzzük úgy, ahogy régen szokták. Aztán majd ha te főződ a családodnak, ismerni fogod ezt a régi receptet, de ha úgy döntesz, újat választasz. De remélem, annyira tetszeni fognak az idei ízek, hogy ha én nem leszek, akkor is ezeket keresed.