Váróterem

Aki karácsony előtt pár nappal születik, annak az első három karácsony csupa-csupa újdonság. Így van ezzel a hamarosan két éves kislányom is. Az első évben az egész világ újdonság. A másodikban megdöbbentő a dekoráció és egy világító fa a szoba közepén. A harmadiknál viszont eljutunk a tartalom bizonyos szeleteihez is, és a csodaváráshoz.

Habár egy kisgyerek sem szeret várni, minden azonnal kell, az adventben a várakozás mégis izgalommal telik meg. Az ünnepkör apró elemei szinte észrevétlenül tudnak rámutatni Isten és ember kapcsolatára, míg a gyertyák vagy az adventi naptár várni tanít.

A földkerekség eredetileg közös ünneplése ott törik milliónyi szilánkká, hogy nem ugyanarra várunk. A szabadságukkal élve (visszaélve?) oly sokan tetszésük szerint festik meg az adventet, és közben észre sem veszik, hogy üres ünneppé válik a karácsony az Úr Jézus nélkül. Ezzel nem arra gondolok, hogy az ünnep csak a keresztyéneké. De milyen más lenne, ha a megszokáson, hagyományon vagy trenden túl, idén az eredeti ünnep is helyet kapna az otthonokban!

Meggyújtottuk az első gyertyát, tudod mire várunk? – kérdeztem tegnap. A válasz nem az volt, hogy ajándékra. A csodavárás túlmutat azon, hogy megveszünk valamit a boltban, amire azt mondjuk, hogy “odavarázsolódott” a fa alá. Bármibe csomagoljuk, nem csoda az, amit szinte mindennap megteszünk, vásárolunk. Szomorú, ha a csodavárás kimerül abban, hogy végre egy asztalnál lehet a család. Miért csak most, miért nem többször? Nekünk a négy hét után nem a fa alá szegeződik a tekintetünk, még csak nem is a díszekre, hanem a régmúltat, a jövőnket és a jelent összekötő mennyei történésre, hogy az Isten Fia értünk született, és újra el fog jönni ebbe a világba. Ez a csoda, erre érdemes várni! Hogy mit ért meg ebből egy két éves? Talán többet, mint mi, de pontosan nem tudom. De minden egyes év új lehetőség, hogy az igaz tartalommal töltsük meg december havát, s közben mi magunk is újraélhetjük a csodavárást. Nem ajándékra, nem a szabadságra, nem anyu főztjére várunk, hanem arra, hogy az Isten lépjen. Pontosabban, hogy az Isten belépjen az életünkbe, hiszen őt hívja minden dísz, minden meggyújtott kanóc, minden összekulcsolt kéz a családi étkezések előtt.

Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Jelenések könyve 22,20B