Elterjedt gondolat, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Talán ehhez köthető az, hogy ilyenkor nagyobb az adakozási kedv, az emberek kedvesebbek, odafigyelnek egymásra, észreveszik a rászorulókat, röviden: próbálják megélni a szeretetet. De ebben az évben ez is más. Mindenkinek nagyobb a terhe, közös nehézséget cipelünk, többen anyagi problémákkal küzdenek, mások pénzüket az egészség megóvására vagy visszaszerzésére fordítják. Ahogyan járom az utcákat vagy vásárolok, csupa feszült, ingerült és mogorva emberrel találkozom. Megdöbbentő, hogy a hosszú sorban a legtürelmesebb a sok vásárló közül a közel egy éves kislányom.
Ritka, ezért szívembe vésődő pillanat egyike volt azonban egy eset egy idős nénivel. Melegen felöltözve érkeztem meg babakocsit tolva egy boltba. Sehol nem találtam kis kosarat, de egy idős asszony észrevette tanácstalanságom. Odajött és mutatta, hogy a kasszáknál az embertömegen túl vannak. Csalódottan mondtam neki, hogy az most számomra nem elérhető. Mire maszkja alatt mosolyogva odanyújtotta az övét és bátran közölte: majd én szerzek egy másikat, aranyom! Vigye csak!
Világítsunk mi is így jó cselekedeteinkkel a körülöttünk lévők között! Szeretetet adjunk idén annak, akit csak hozzánk sodor az Isten. Sajnos idén ez a legnagyobb “hiánytermék”. Jézus azért is született, hogy megmutassa, a szeretet embereknek is lehetséges. Vannak, akik úgy gondolják, idén az ünnep elmarad. Nem tudok ezzel egyetérteni, de még ha fát nem is állítasz, legalább a szeretetet éld meg, azzal már ünnepelsz!
Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel. Galata 6,10A
Váróterem 