Váróterem

Harmincnyolc nap után ott tartok, hogy ha minden korábbi napon felsorolt hibám, bűnöm el is hagyott volna, még mindig nem tudnék tisztán megállni előtted. Képtelen vagyok mindet számba venni. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással úgy is vétek akaratod ellen, hogy észre sem veszem. Arra van szükségem, hogy teljesen feddhetetlen legyek. Tetteim miatt távolság van közöttünk, és ez az igazi bűn, hogy az ember hátat fordít Neked, és nélküled éli az életét. Viszont Te mindennek ellenére közeledtél, egészen szoros közelségbe léptél teremtményeiddel.
Megérinteném én is a ruhád szegélyét. Vizet merítenék Neked a kútból, hogy aztán a hűsítő folyadék társaságában beszélgethessünk. Álmélkodva hallgatnám tanításod, nézném gyógyításaid, szavad hatalma szemmel láthatóvá válna. Ha az utolsó vacsoránkra kerülne sor, én szeretnék a legközelebb ülni hozzád, fejemet mellkasodra hajtanám. Éjjel vállvetve imádkoznék Veled a Gecsemáné-kertben. És legfőbb vágyam, hogy egészen a keresztig Veled tartsak. Hadd teljesüljön kérésem, és holnap, nagypénteken ernyedhessen el térdem, és borulhassak le kereszted alatt. Szabadíts meg bűneimtől, hogy a lehető legszorosabb közösségben lehessek Veled.

És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem. Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Márk evangéliuma 14,22-24

Kép forrása