Váróterem

Ha nem akarom, hogy kiragadott pillanata legyen csak az évnek az ünnep, akkor muszáj találkoznom az Emberfiával. Kivel? – kérdezhetnéd.

Az első ember neve nem volt túl kreatív. Ádám, azt jelenti: ember. Az Emberfia, tehát Ádám leszármazotta. Gondolhatod, hogy ebben semmi különös nincs, végtére mindenki az, ha hiszünk a teremtésben. Azonban a bűneset után Isten beszél egy utódról, aki le fogja győzni a Kísértőt: Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. (1Mózes 3,15)

Tudtad, hogy Jézus legtöbbször ezt a kifejezést használta magára: Emberfia? Számára fontos volt annak a hangsúlyozása, hogy ő valóságos emberként született, és élt ebben a világban. Nemcsak empátiát érzett, nemcsak lenézett a gödörbe, és ledobott egy kötelet, hogy felhúzza a szorult helyzetben lévőt, hanem a legnagyobb magasságból, a Földre érkezett emberként. De azért is hangsúlyozza ezt a nevet, hátha valakinek felderengenek a próféciák arról az Emberfiáról, akinek örök hatalma lesz. Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. (Dániel 7,13-14)

Ez az egész olyan régi történet, hogy felsejlik a kétség, van ennek bármi köze a jelenhez? Lehet! Jézus Krisztus nélkül ugyan lehet ünnepelni, de nem érdemes. Egyrészről, Ő szívesen töltene velünk időt, gyógyítaná a testünket, lelkünket, szentelné meg az ünnepünket, másrészről nekünk is roppant nagy szükségünk van Rá. Az az űr, amit olyan sokszor érzel, az a körbe nem írható hiány, az a belső frusztráltság, az az idegesség, ami minden helyzetben mozgatja a lábad, mind azt jelzi, hogy szükséged van Isten valós jelenlétére az életedben. Hálás vagyok a karácsonyért, hogy az ország, ahol élünk, elfogadott ünnepként tartja számon. De milyen jó lenne, ha nem csak a fa és a bejgli lenne alap kellékévé a karácsonyunknak, hanem Jézus Krisztus is megjelenhetne benne. Ha csak egy csöppnyi kíváncsiság, ha egy szemernyi meghittségre vágyás ott van a szívedben, akkor olvasd ma el Lukács evangéliumának első két fejezetét otthon, vagy menj el egy templomba és hallgasd meg az örömhírt: megszületett az Emberfia, az életünkben és a világban lévő rosszat legyőző Szabadító!

Áldott ünnepet!