Engem pár csillagász meg nem győz.
Hóbortos öregek hódolata nem tesz uralkodóvá
egy koszos istállóba született csecsemőt.
Nem hittem a szép meséknek,
hol a király álruhát öltve éldegélhet,
származását titkolva, igazságot regélget.
Hogy ki, miben bízik, az szíve joga,
sokaknak elég a kenyeret osztó béke-szónoka,
de hol volt még akkor a nép szava, demokrácia?
Csak a Pilátus-kérdésnél akad a torkomon a szó.
Mert ha nem király, minek a bitó?
Ha meg király, hogy maradhat büntetlen az őt vádló?
Aztán jön ez az ésszel fel nem fogható,
feltámadásnak mondott csattanó.
Nemcsak koronát, meghajtott térdek millióit érdemel,
kit Isten a mélységből ilyen magasra emel.
De ma egy ilyen király hova is ülhetne,
ha a sok székfoglalót játszó földi úr
a helyátadáshoz túl büszke?
Hol található hát az ország,
mely láthatatlan határral körbefogható,
s csakis neki adható?
Ha a kapu nyitva állna,
s csak a király nevét kellene mondanom
a belépés egyszerűvé válna?
Csak akkor, ha elhinném végre neked Atyám,
hogy létezik Ő,
és létezik a hazám.
Váróterem 