Azt azért mindenki ismeri, amikor csak protekcióval lehet megoldani egy helyzetet. Kell egy hely a gyereknek az iskolába, orvoshoz kell időpont, okmányirodába kell elintézni valamit sürgősen, jó lenne bejutni egy állásra, el kellene intézni egy kényes ügyet… Milyen jó, ha ezekben az esetekben van egy ismerős, aki közvetítővé válik, mert beajánl, hivatkozhatsz rá vagy egyszerűen elintézi a kellemetlen részt helyetted.
Gondoltál már valaha arra, hogy szükséged lenne valakire, aki Istennél rendezi a dolgaid? Ha ezt a kérdést egy Ószövetségben lévőnek teszik fel, akkor azt mondja, hogy ez a papok feladata. De az első karácsonnyal olyan személy született meg erre a világra, aki nem a családi hovatartozása vagy a tanulmányai miatt vált pappá, hanem benne az Isten jött a lehető legközelebb hozzánk. Miért különleges ez? Mintha az egyik legpuccosabb ügyvéd, amikor elvállalja egy mélyszegénységben élő család ügyét és védelmét, úgy döntene, hogy amíg a tárgyalás folyik, ő beköltözik a nyomornegyedbe, és vállalja, hogy annyiból él, mint a szomszédai. Minden tudás a birtokában marad, mégis külsőleg a megszokotthoz képest egészen más körülmények veszik körül. És ha ennél a képnél maradunk, képzeljük el, hogy a tárgyaláson az ügyvéd azzal szembesül, hogy védence tényleg elkövette a vádban szereplő bűncselekményeket, és súlyos pénzbírságot fognak kiszabni rá. Azért az már végképp őrültségnek hangzik, hogy ez az ügyvéd eladja mindenét, és kifizeti a bírságot, ugye? És ha a bűncselekményért halálbüntetés járna?
Jézus mikor emberként megszületett, vállalta azt a papi, közbenjáró szerepet, ami segít kibékülni Istennel. Csakhogy a vád megalapozott minden ember ellen, így ott lebeg a pallos és a büntetés, ami vár rá. Jézus főpapként kihirdette az ítéletet, nem hallgatta el, nem mismásolta el, nem mondta, hogy ebben a korban ez már megengedett, semmi baj, mindenki így csinálja… De amikor számot vetett és ránk nézett, megesett rajtunk a szíve. Azt a világhosszú listát úgy törlesztette, hogy mindenét felszámolta és megfizette helyettünk. És mit tesz azóta? Nem a mellét veri, nem védeti le a mondásait, nem filmet csinál az életéből, hanem dolgozik minden egyes pillanatban, főpapként, közbenjáróként ott az Atyja jobbján, mesél rólunk, és minden egyes hibánknál, amit már bánunk, de nem tudjuk visszacsinálni, magára hivatkozik, és felmutatja az átszúrt kezét. Ő a mi protekciónk. Nincs másra szükségünk.
Váróterem 