Mivel nincs olyan étel, ami a világban egyöntetűen mindenki számára ínycsiklandozó, mivel nincs olyan ruhadarab, amire minden ember helyeslően biccentve fejezné ki tetszését, mivel nincs olyan dal, ami mindenki “Kedvenceim” lejátszási listájában szerepelne, mivel nincs olyan illat, amit mindenki szívesen fújna magára parfümként, mivel nincs olyan jármű, aminek formavilágával, teljesítmény és fogyasztásával mindenki elégedett volna, mivel nincs olyan költő, akit mindenki egyöntetűen tehetségesnek tartana, mivel nincs olyan könyv, amit mindenki el is olvasott és meg is szeretett, mivel nincs olyan film vagy sorozat, amire mindenki 10 pontot nyom az IMBd-n, mivel nincs olyan egészségtudatos cselekvés, amiben mindenki egyaránt bízna és végezné, mivel ízlés, vélemény, ismeret és hozzállás szempontjából a lista végtelenségig folytatható, ezért elhittük, hogy az igazság sem lehet objektív.
Olyan világot valóban nehéz elképzelni, amiben egyet értünk ízekben, illatokban, használati cikkekben, szokásokban és fogyasztott tartalomban. De el tudok képzelni egy olyan világot, sőt vágyakozom is utána, amiben az igaz, az igazságos, az igazságosság nem szubjektív fogalmak. Mikor behunyom a szemem, és magam előtt látom ezt a világot, biztonság érzése tölt el, mert hallom a karabíner csattanását, és a láthatatlan biztonsági kötél még akkor sem ereszt, ha a lábam alatt megcsúszik a talaj, és bár nem a telefonkönyvembe vésődik a neve és elérhetősége, nem social media felületein lesz ismerősömmé, kire bármikor ráírhatok a kérdéseimmel, de tudom, hogy létezik Valaki, aki a fejvakarást okozó és álmatlan éjszakákat szülő kérdéseimre is tudja a választ. Őt nem lehet becsapni, megvezetni, lefizetni, nem manipuláció okán vagy irányzatoknak engedve mond ki dolgokat, mert szava szilárdabb az Ozmiumnál. Ő nem ismeri az igazságot, hanem Ő maga az.
Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. János 14,6
Váróterem 