Zaj. Harsogás. Hamis iránymutatások. Bevallom, olyan sokszor nehéz meghallani a szelíd hangod. Mindenki megy a saját feje után, béget ezerrel, a vállak összecsapódnak a nagy siettségben. Valaki azt hallotta, hogy jobbra kell fordulni, ott vannak a zöldellő legelők, és egy része a tömegnek el is indul. Olyan hangosak, hogy nem hallom, hogy megerősíted-e őket, de ha mindenki erre megy, akkor baj nem lehet, nem? Amikor tikkadtan kidőlünk, és végre elhallgatunk, próbálod mondani, hogy hiábavaló volt a nagy kerülő, de csak foszlányokat hallunk. Szemeinkkel együtt a füleink is lezárulnak a kimerültségtől. Másnap idegen pásztorok is feltűnnek, megszámolnak bennünket. Név helyett csak egy strigulává válunk, de amit ígérnek az egészen megbabonázza a társaságot. Egyszerre beszél mindegyik, sokan mégis mozgolódni kezdenek. Vagyunk páran, akik egymásra sandítunk, tanácstalanul huzogatjuk a vállunkat, de amikor meghalljuk a Te hangodat, inkább veled maradunk. Intesz a botoddal, mutatod az irányt, kérdezik mások, hová megyünk, és nem értik, mi olyan felszabadító abban, hogy nekünk nem kell minden lépést ismerni, mert Te tudod, és ez elég. Esténként becézgetve szólongatsz, majd egyesével átnézel bennünket, bekötözöd a sebeinket, hallgatod ki nem mondott panaszainkat, magadra veszed terheinket. Mikor egy-egy mégis elkószál közülünk, nem legyintesz, hanem utána eredsz. El is bízzuk magunkat, és új utakra akarunk indulni. Csóválod a fejed, de nem hagysz magunkra minket. Szembenézel a farkasokkal is, és a legveszedelmesebb helyzetben is véded a nyájad. Csakhogy a sebeid mostanra túl mélyek. Bégetjük, hogy sajnáljuk, és bárcsak visszamehetnénk, bárcsak hallgattunk volna rád. Hadd kezdjük újra előről, mint sokszor korábban. A lélegzetvételed akadozik, majd a mellkasod nem mozog többé. Életedet adtad értünk, és mi még soha, de soha nem éreztük magunkat ilyen árvának. Napokig bojongunk a pusztaságban, majd egyszer csak minden láb megáll. Mintha a Te hangodat hallanánk. Ha ez igaz, ha legyőzted a halált, akkor többé nem engedünk más hangjának, csak téged akarunk követni.
Váróterem 