Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret! János 6,24-34
Jézus pontosan tudja, hogy a sokaság az ingyenkenyér híre miatt keresi, pedig nála az örökéletet is megtalálhatnák. És itt bukik ki a korabeli zsidó iskolákban megtanult lecke: örök élet? Akkor jól kell viselkednünk! Szerinted mit tegyünk érte? – kérdezik Jézust. Csak egy dolgot kell tenni – válaszolja, – hinni. Ekkor a tömeg kerülő úton, a tegnapi csoda felemlegetésével bizonyítékot kér: milyen jó lenne, ha a jóllakás folytatódna, úgy mint Mózes idejében a mannával. De míg a manna csupán a testi életedben maradást szolgálta, addig az igazi mennyei kenyér, az Úr Jézus az örökkévalóságra táplálja a benne hívőket.
A kenyérben, mint kifejezésben benne van az élethez, az életminőséghez, a létezéshez szükséges alap. De mára a kenyér pótolhatóvá lett. Sőt egyes diétás irányzatok szerint kifejezetten káros. Nem ez történt a kultúránkban Jézussal is? Annyi minden más jelent meg, amiről azt mondják, hogy hinni kell benne. S közben vannak akik fejüket csóválják, mások kinevetik, de előfordul olyan is, ki ártalmasnak találja a hitet. De a kenyérben és Jézusban is benne van az alapszükséglete a testünknek és a lelkünknek. Ez az űr valós, mert ha nem kenyérrel, és nem Jézussal, de valamivel minden nap megtöltjük a hasunkat, és minden nap megtöltjük a szívünket. Amikor Jézus mennyei kenyérként hivatkozik magára, azzal utal arra is, ahogyan önmaga feláldozása árán ossza szét magát az emberek között. És míg földön képesek vagyunk életben maradni nélküle, az örök életre azonban ez lesz az egyedüli táplálékunk. Ha lehetőség van rá, miért nem vesszük már most magunkhoz? Miért koplalnánk, ha előttünk a mennyei táplálék?
Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. János 6,35
Váróterem 