Arra senki sem képes, hogy a dugóban zsörtölődő mellé beüljön az autóba, és a negyven percet súroló várakozás indulatát könnyedén elfújja, mint ahogy egy gyerek teszi a koszorún ficánkoló gyertya lángjával.
Arra senki sem képes, hogy a szövettani eredmény érkezését megelőző két hétben a fókuszt a jelen örömeire, a hálaadás megszámlálhatatlan bizonyítékára helyezze. Mindezt nem naív, pozitív gondolkodásba öltöztetve, hanem a békesség ruhájába, melyen az a szöveg ékeskedik: Isten kezéből semmilyen eredmény nem ragadhat ki.
Arra senki sem képes, hogy az egymás felé haraglabdákat lövelő családtagok szívét nyugalom pelyheivel lepje el. A cukkolásból csupán pajkos hógolyózás legyen, és az asztalt ne mogorva távoltartás lengje körül, hanem a béke illata.
Arra senki nem képes, hogy a felmondó embert rávegye arra, hogy álljon meg az irodában, és a gondosan becsomagolt harag és gyűlölet batyuját vegye le a hátáról, fogjon egy kalapácsot, törje apró darabokra, hadd lássa meg, hogy nem éles szilánkokra törik, hanem az elengedés és megbocsátás szirmai hullanak szét belőle, fogja meg őket, szórja tele velük a munkahelyét, és így adja át a felmondólevelét.
Arra senki nem képes, csak a Békesség Fejedelme. Egyedül az Úr Jézus ereje képes a szíveket megmagyarázhatatlan békére és nyugalomra vezetni. Azt, amit senki más nem tud kordában tartani és irányítani, Ő kézben tartja, kigobozza, kifésüli, kisimítja, majd a békétlen indulatokat békébe fonja.
Váróterem 