Jézus a kezdet és a vég. De mit jelent ez valójában?
Az alapvető emberi gondolkodás csupán mintegy 33 évet lát a két földi pont, a karácsony és a nagypéntek között. Ezt az idővonalat sokan kitolják a vég irányába, mert a feltámadásba és az örökkévaló életébe vetett hit révén a történet nem áll meg a halálánál. Aki ezt elfogadja, a saját életére és halálára is másképp tekint. De ez csupán az emberi szemszög.
Jézus nemcsak él és élni is fog, hanem rá az is igaz, hogy ő mindig is létezett. János evangélista misztikus bevezetőjében azt mondja: Jézus előbb létezett, mint a világ, sőt, általa lett minden (János 1:1–18).
Mit üzen ez nekünk ma?
Ő uralja az egész történelmet és a mi esendő történetünket is. Nincs olyan dolog, ami nélküle indulhatna el, hiszen ő mindig élt, és feltámadása után is él. Ő a változó világunk legbiztosabb pontja. Nincs olyan új projekt, kezdő hit, amilyennel ne találkozott volna még. Őt senki nem tudja beelőzni, és senki nem tudja túlszárnyalni. Ott van első próbálkozásoknál és az utolsó lélegzetvételnél is. Nincs pillanat a mi életünkben, nem volt a felmenőinkében, nem lesz az ükunokáinkéban, amibe ne lehetne behívható.
Mit tesz az, aki mégis úgy dönt, hogy nélküle éli az életét? Mintha a színészek úgy döntenének, kukába vágják a forgatókönyvet és kirúgják a rendezőt. Mintha a csecsemő, amikor beszélni kezd, azt mondaná: „Nincs rád szükségem, anya és apa, boldogulok egyedül.” Mintha a buszvezető éles kanyart venne, és a saját feje után menne az utasokkal együtt.
Jézus ezzel a bemutatkozásával rávilágít arra, hogy tőlünk függetlenül ő a kezdet és a vég. De a köztes idő rajtunk áll: engedjük-e, hogy annak is Ura legyen?
Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Jelenések 22,13
Örülök, hogy velem tartasz! Térj vissza holnap is!
Váróterem 