Egy ismerősöm pár éve ecsetelte: “Szerintem Jézus a világ egyik legtehetségesebb tanítójaként élt. Sok mindent el tudok fogadni vele kapcsolatban, de az nem fér a fejembe, hogy ő Isten Fia, ő csak egy ember.” Ezzel a nézettel nincs egyedül.
Márk evangéliuma egy spoilerrel kezdődik: Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. (Márk 1,1) Az evangélista megtehette volna, hogy részletesen beszámol Jézus életéről, és végül az olvasóra bízza az értékítéletet. De meg volt győződve róla, hogy objektív igazságról beszél: látta, átélte és megértette, hogy Mestere nem csupán a világ legjobb tanítója, hanem az Isten Fia. Ha ezt nem mondja el, akkor a történet legfontosabb magját hallgatja el.
Többek között ezért döntöttem úgy, hogy én is ezzel kezdem. Az egész karácsonyi történet csupán annyit ér, mint bármelyik történelmi eseményhez köthető ünnepünk, ha nem lesz világossá: a szeretet ünnepére és tiszta megélésére a kezdő lökést az adta, hogy Isten Fia megszületett erre a világra. Erről tesz bizonyságot Jézus és a tanítványok. Nekem a legkülönlegesebb vallomások mégis a megszállottaké, például a Gadarában élő szólítja így Jézust: magasságos Isten Fia. (Márk 5,8) De a szemtanúk szerint maga Isten is Fiának nevezi! (Máté 3,17 vagy 17,5)
Jó, de ha a napi teendőidre nézel, számít, hogy Jézus Isten Fia volt vagy nem? Igen! Ugyan nem a feladataid listája lesz rövidebb, nem a munkatársaid változnak meg, de te egészen más lehetsz. Mert ha Jézus Isten Fia, akkor az egész világ működése, a természet erői sem addig érnek, ahogy eddig mondták. Ha igaz, akkor Jézus számára nincs lehetetlen, sőt, azoknak sincs, akik hisznek benne.
Gondold végig, hogyan változik meg az ünnepre való készülésed, ha csak elképzeled, Isten Fiának születését ünnepled? Hogy változik meg, ha komolyan is veszed?
Váróterem 