Ki ez? – Ez a tanítványok kérdése. Azoknak a tanítványoknak, akik egy nagyon hosszú nap után indulnak haza. Nem a dugóban állnak rostokolva, nem a késést jelző piros számokat nézik a vonat kijelzőjén. Ők egy hajóban utaznak. Csakhogy nagy vihar támad.
El tudod képzelni te is? Mikor egy egészen kimerítő nap után valami váratlan esemény beüt. Olyan intenzív történés, amit még erőd teljében sem tudnál irányítani. A hullámok betörnek a hajóba. Miért nem segít senki?
De várjunk csak! A sötétség, a gyilkos hullámok, az érzés, mintha egy összenyomásra ítélt flakonba rekedtek volna, egészen elfeledteti, ki az, aki a hátsó részben a vánkoson fekszik. Ő nem azért nem kel fel, mert nem érzi a bajt vagy ne érdekelné, ami a többi utazóval történik. Megmagyarázhatatlan béke lengi körül, amit csak az érezhet, aki a folyamatokat kézben tartja és irányítja. Aztán megszólal, parancsol, és minden elnémul. A vihar is. Az emberi elme nem érti, hogyan történthetett. Nem könnyű befogadni a természetfelettit, a felfoghatatlant, a csodát. Egy kérdés marad: Ki ez? Márk evangéliuma 4,35-41
Idén adventben minden újabb ablak kinyitásával közelebb kerülünk a válaszhoz. Miért van erre szükségünk?
El tudod képzelni, hogy valaki azt mondja, hogy készülj, vendéged érkezik, de nem mondja meg ki az? Néha ilyenek azok az emberek, akik a cikázó sorban türelmetlenül haladnak a kassza felé az idei dekoráció beszerzése végett. Az apukák, akik a kertben felállítják a világító rénszavast, mert a feleségük már nagyon szúrós tekintettel nézett rájuk advent első vasárnapja előtti szombaton. A vendéglistát, menüt, ajándékokat összeírók. Ők néha mind ilyenek: akik nagyon nekifeszülnek, mindent beleadnak, közben senki nem mondta el nekik, ki is érkezik. Az idei naptár ebben segít. Újra vagy először, de a fókuszt az Ünnepeltre emeli. Jézusra.
Váróterem 