Ha Jézus nem támad fel a halálból, ma nem az lennék, aki vagyok. Bennem van a vágy, hogy szavakba öntsem, de csak csapongó, szétterített puzzle darabokként vagyok képes mások elé szórni, mi bennem mégis egész.
Onnan kezdeném, hogyan tud valakit boldoggá tenni az üresség? Eszembe jut az élet sorsfordító öröme az üresség megtapasztalása kapcsán. A gyötrelmes várakozást, a vajúdás kínját és a születés és szülés csodáját követő ritmikusan összehúzódó méh üres kongása. Ez az üresség leírhatatlan boldogsággal tölti el a halandót, mert tudva levő, hogy mindent megváltoztat. Azt is, akiben benne marad, és azt is, akit kilökött magából. Mindez percenként ismétlődő csodája a világnak, – én magam kétszer is átélhettem – mégis újra és újra örömöt fecskendez a megtapasztalókba.
És akkor ott van a másik üresség, ami nem percenként történik, hanem a világtörténelemben egyszer. De azóta is kongja és hirdeti, nincs itt, kilenc hónap se kellett neki, csak három szűk nap, de tökéletesebb és élőbb bárkinél. S mindez úgy átalakít engem is, aki 2000 évvel később élek, mint a lányból anyává válás. Sőt jobban! Hiszen még a szülőség lehetetlen helyzeteiben is ebből merítek erőt. Meghatároz engem, – amiben a gyermekeimet is nevelhetem – hogy az élet nem csupán az, amit látunk, és a sír csak testét őrizheti annak, aki hisz. És ha a halált képes legyőzni az Isten, akkor neki az életben sem tudunk olyat mutatni, amivel ne bírkózna meg.
Az az üres sír belém oltotta a reménység kigyomláthatatlan magját, ami olyannyira növekedésnek indult, hogy a testem kaspója szűkös lett neki. Behálózza a szememet, ha rosszat lát, fülem csigájára tekeredik, ha rosszat hall, kifut a számon, és szórja polleneit, hogy juthasson reménység illata mindenkinek, aki nem allergiás rá. Bennem meg csak termeli az endorfint, ami képes tompítani a fájdalmas és nehéz helyzeteket is. Ha tehetném, felírnám másoknak is receptre az élő reménységet.
Feltámadt! Áldott ünnepet!
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra. 1Péter 1,3-4
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/35184440833440105/
Váróterem 