Az egész család sürög-forog. Még a tinik is rendet tesznek a szobájukban. Régóta nem látott rokon érkezik a házhoz. A kicsik két percenként kérdezik, mikor jön már? Az ablakra gyógyulva figyelik a kocsifeljárót. Mama csak mosolyog. Eszébe jut, mikor aludni is alig tudott a dunyha alatt, mert másnap jöttek a pesti rokonok. Azt ugyan nem tudta, kik is pontosan ők, de biztosan nagy emberek, ha a nagy Budapesten élnek. Most az unokái szíve kalapál gyorsabban.
– Megjöttek!
Az igazalom a tetőfokára hág. A legkisebb el is sírja magát az érthetetlen feszültségben. Az ajtó nyílik, mire az óvodás korú hangosan felkiált:
– Hozsánna!
Váróterem 