Játék közben a testvérpárnál elhangzik egy-egy babakáromkodás, amit gurgulázó nevetés követ.
– Mit játszotok? – kérdezi az anya. – Nem hallottam pontosan, milyen szót ismételgettek.
– Semmilyet – feleli szemlesütve az idősebb.
A piciben még nem működnek ezek a szenzorok, bátran kimondja a most is viccesnek gondolt csúnya szót.
– Tudjátok miért szoktam mondani, hogy ne beszéljetek csúnyán, lányok?
– Nem – feleli a nagyobb.
– Gyönyörű kislányok vagytok. Szerintetek illik hozzátok a csúnya, mocskos, széttépett ruha?
– Nem, mi szép ruhában szeretünk járni.
– Látjátok, a szátokat a szavak öltöztetik, amik kijönnek onnan. Az ilyen csodaszép archoz szép szavak illenek. Figyeljetek, hogy szép ruhát viseljen a szátok is. Rendben?
– Rendben!
Váróterem 