– Én két hónapja vagyok szingli, te?
– Több mint fél éve.
– Mit csinálsz szívesen?
– Szerettem kirándulni, és heti egyszer eljártam futni.
– Miért a múlt idő?
– Már nincs kivel. Te sportolsz valamit?
– Korábban én is futottam. Lenne kedved egyszer kocogni egyet?
– Nem is tudom. Tetszel, és tök jó veled beszélgetni, de valami hiányzik. Látod? – húzódik közelebb a másikhoz. – Nem illünk össze.
– Igaz. De egy próbát megérhet.
– Nem akarlak megbántani, de én már megtaláltam az igazit, csak elkavart bennünket az élet. Még mindig reménykedem, hogy visszajön.
– Értem – zárja le a beszélgetést a párkereső, pöttyös zokni. Ezekkel a páratlan csíkosokkal nem lehet mit kezdeni.
Váróterem 