– Nagyon mélyre ment bennem az üzenet. Biztos elküldöm az egyik ismerősömnek, hogy hallgassa meg ő is.
– Aha, jó volt.
– Valami bánt?
– Semmi. Csak nekem nincsenek hívő barátaim. Rajtad kívül. Kettészakad ez az egész történet. Mintha két világ létezne. Az egyik, amiben élem a hétköznapokat, a másik meg ez a közösség. De nem találom a kapcsolópontot. Neked könnyű, mindig van kivel beszélned a hallottakról. A munkahelyeden is tudják rólad, hogy hívő vagy. Nekem a főnök folyton trágár vicceket mesél, nem akarok a céltáblájává válni azzal, hogy megtudja rólam, hogy ide járok.
– Sokan éreznek így. De van kapcsolópont. Éppen te vagy az.
Váróterem 