Ha megint elkésik az első óráról, az osztályfőnök tuti beír neki. Ekkor csippan a telefonja. Helyettesítés hiányában a matekóra elmarad. A nap egyre melegebben süt át az ágak között. Úgy dönt, a parkban marad. Egy közeli padon ül egy néni. A távolabbihoz indul, de az csupa madárürülék.
– Nincs iskola aranyom? – kérdezi az asszony.
– Elmarad a matekóra. A néni vár valakire?
– Dehogy! Kiülök ide reggelenként. Itt lakom a tízemeletesben. Szívom a nap melegét, hallgatom a madarakat.
Nettinek eszébe jut a saját mamája. Hallgatja a néni történeteit, majd az órájára pillant. Elköszön, de úgy dönt, máskor is a parkon keresztül megy iskolába.
Váróterem 