Váróterem

Mogorva zsörtölődésre lettem figyelmes:
– Nem az öné? Hát persze! Ez történik, amikor nem használnak elválasztót. Honnan is tudnám, melyik hova tartozik?
A kasszás közben bosszúsan rám sandít, végigmér. Csak képzelem, hogy a száját is félrehúzza? Távozik az előttem lévő. Kicsit szorongni kezdek. Mintha rosszkedvű tanár feleltetne. A nőben indokolatlanul duzzad a harag. Ez nem rólam szól, nyugtatom magam. Nem kérdezhetem meg, mi bántja ennyire, de valahogy segíteni szeretnék. A legkedvesebb mosolyommal köszöntöm. Szemébe nézek. Hiába, nem sikerül áttörni a várfalat. Indulhatnék, de inkább visszafordulok:
– Maga remek pénztáros. Köszönöm a munkáját!
A kasszásnak elkerekedik a szeme, és alig hallhatóan suttogja:
– Köszönöm.

Kép forrása