Nem hagyhattak túlélőket. A romok között kutattak. A csapat legfiatalabb tagja maradt utolsónak. Az éhségre fogta azt a furcsa érzést a gyomrában. Szótlanul követte a csoportot. Aztán meglátta a törmelék alatt azt a világító, élénkzöld szempárt. Az anya szorította a gyermekét, szájára tapasztva kezét, a kisfiú valami koszos szőrpamacsot ölelt. A fiatalnak megálltak a léptei. A csapat rögtön hátranézett:
– Találtál valamit, Grud?
Életében először megérezte a hatalom ízét. Most nem fölötte állnak, most ő élet és halál ura. Bódultában megingott. Majd megszorította a puskáját. Három lövés.
– Már semmi – felelte Grud.
Csak a kisfiú sírt még napokig a meggyilkolt kutyája miatt.
Váróterem 