Sarkonként figyelt egy mérges. Egy pisszenés se hallatszódott a bolyban. A vitézhangyák fejüket lehajtva sorjáztak.
Az esti kimenőt is megtiltották a mérgesek. Csak néhány fiatal vitézben volt akkora bátorság, hogy összeverődjenek.
– Hallottátok, hogy a nyugati bolyban lázadás tört ki? Mi mikor fogunk cselekedni?
– Minek? Úgyis agyontapossák az engedetleneket.
– Elég a gyávaságból! Ez is halál, amit életnek hazudunk. Idegenek ültek a nyakunkra. De ezt a bolyt, amit apáink és nagyapáink építették, nem adom!
– Mérges vagy?
– Akkor elérték volna a céljukat. Olyanokká lenni mint ők. Bennem a szeretet munkálkodik, szeretet a hazámért, a családomért, az otthonomért. Vigyétek a hírt! Holnap, holnap felbolydulunk!
Váróterem 