Az autó lassít, megáll, lehúzódik az ablak.
– Jó napot kívánok! Elvihetem?
Az út szélén szaladó hölgy megdermed, kérdőn néz az autóba.
– Gondolom az állomásra siet – magyarázkodik a sofőr.
– Nem fog elrabolni?
– Most nem tudom, hátul ül a gyerek, még el kell vinnem az óvodába. Na, jöjjön!
– Nagyon kedves, köszönöm!
– 32-es vonatra sietett?
– Igen, valószínűleg nem értem volna el, de gondoltam, megpróbálom.
– Ezek szerint mégis sikerülni fog.
– Szóhoz sem jutok. Itt van valamerre az óvoda?
– Nem teljesen, de majd visszafordulunk, ha kitettük. Elektromos autó, nem kerül semmibe ez a kis kitérő.
– Nekem nagyon sokat jelent. Egészen emlékezetessé tette ezzel a napomat.
Váróterem 