Gondoltad volna, hogy a térded milyen fontos testrész? A pingvineknek azért olyan totyogós a járásuk, mert nem tudják a térdüket teljesen behajlítani. De mi köze ennek a mai naphoz és az ünnephez? Az Istennel való találkozást nem feltétlen a szív, az ész vagy a szem fogja fel, hanem a térd. Sok felekezetből kikopott ez a mozdulat, pedig az evangéliumi beszámolók telis-tele vannak példákkal, amikor Jézust leborulva imádták. Hogy csak a keretet emeljem ki: Azzal kezdődik a történet, amikor a napkeleti bölcsek leburulva imádták a kisgyermeket. És ezzel zárul, amikor a mennybe menő Jézus előtt így hajtanak térdet a tanítványok.
Ez nem felekezeti vagy kulturális kérdés. Aki meglátja az Úr Jézusban a mindenható Istent, annak megremeg a lába. Emlékszem, egyszer az úrasztalánál imádkoztam, és meg kellett kapaszkodjak, mert tűnt el a lábamból az erő. Máskor egy összekuporodott helyzetben mondott ima vagy egy meghajtott fej is elég.
Ma, Szenteste sokan szép ruhát húznak, kihúzzák magukat, magasra emelik a tekintetüket, hogy szépek legyenek ők is, az ünnep is. Bárcsak lenne egy pillanat, az is elég, ha a nap végén a sötét hálószobában, de még jobb családi körben a fa vagy az asztal körül, amikor elengeded a kényszerességet, a megfelelni akarást, a látszat mutatását, az aggodalmaskodást vagy bármi mást, ami nyomaszt, és csak egyszerűen, üres kézzel meglátod Jézusban az Isten Fiát, a Szabadítót.
Váróterem 