Nézték a fényes csillagot az égen. Nézték a jászolban fekvőt. Nézték, hogy tanít a zsinagógákban. Nézték, ahogy meggyógyít betegeket, megbocsát bűnöket, kiűz ördögöket. Nézték, ahogy lecsendesíti a vihart. Nézték, hogy pár kenyérrel és hallal megetet több ezer embert. Nézték, ahogy kihívja a halottat a sírból. Nézték az elfogatását. Nézték, ahogy keresztre feszítik. Nézték a haldoklását.
Áll és néz. A csodát és a tragédiát egyaránt. Áll és néz.
Vajon én más vagyok? Mozdít valamerre, amit látok? Aktivizál? Megváltoztat? Vagy maradok üres tekintetű néző? Mit kezdek az ünnepben megjelenő Jézussal? Arra sincs időm, hogy rápillantsak? Állok és nézek? Vagy csodálom, és engedem, hogy ez a csodálat válljon az ünneppé?
Váróterem 