Jézust sokszor azért nem vesszük észre, mert rosszul keressük. Ő nem olyan, aki a limuzin hátulsó ülésén pezsgőt kortyolgat, hanem mint a huszonnégyórázó sofőr. Ő nem olyan, aki a főhelyre ül, mert ő a nagyrabecsült méltóságos úr, hanem mint a nevét sem tudom felszolgáló. Ő nem olyan, aki éppen átveszi a Nobel-békedíjat elmondva a betanult köszöntőjét, hanem mint a rendezvény után későig maradó takarító. Ő nem olyan, aki minden nap előkelő étteremben eszik, mert megteheti, hanem mint a szegényeknek a hideg utcán ételt osztó. Ő nem olyan, aki fáradtan leveszi magáról a bírósági talárt három ember elítélése után, hanem aki vállalja, hogy más bűne helyett őt ítélik el.
Mert ki a nagyobb? – kérdez vissza a tanítványoknak. – Az, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.
Szolgálni született.
Váróterem 