A forró levegő nem roncsolta a tüdőt. Senki nem érti, hogy lehet, hogy Klárának még a haja szála sem perzselődött meg. Még a ruháján sem lehetett érezni a füst szagát.
Klára furcsán mered maga elé. Két dolgot nem ért.
Ő konkrétan emlékszik, hogy egy kopott zakójú srác segítette fel az aulában. Neki köszönheti, hogy el tudta hagyni az égő épületet, mégis azt állítják, egyedül jött ki. A művelődési központ szinte teljesen kiégett. Akikkel Klára beszélt, senki nem tud az ismeretlen fiúról. A tűzoltók minden eladott jegy tulajdonosát és fellépőt elértek. Édesanyja mosolyog csak sejtelmesen. Ő ismer valakit, aki segíthetett Klárának. Klárában mégis erős a hiányérzet, neki ez nem elegendő magyarázat, ahogy a másik dolognál sem.
Amikor behozta a mentő, rögtön beszélni akart az orvossal, de oxigénmaszkot kapott, és kérték, ne erőltesse a hangját. Ő nem érezte ugyan rosszul magát, a körülötte állók mégis aggodalommal tekintettek rá. Mások kérdezősködtek, valóban ő az a lány, aki kikóválygott az égő házból? Klárát nem érdekelte a szenzáció, de mással senki nem foglalkozott.
Egy sárga falú szobában tért magához. Valószínűleg elaludt a vizsgálatok alatt. A szobában két ágy megvetve feküdt mellette, de más beteg nem tartózkodott a szobában. A nővérhívót nem merte megnyomni, így csak várt. Tudta, hogy reggel szokott lenni vizit vagy valami hasonló, ott biztos tud egy orvossal beszélni. Kis idő múlva lépett be az egyik ágy tulajdonosa. Ő tájékoztatta Klárát, hogy délután egy óra van. Szinte átaludta a napot, de ha siet még kaphat ebédet. A nővérpult melletti asztalon félbehagyott fogások sótlan poénokat puffogtattak. Klára nem enni akart, beszélni valakivel. Már egy napja. Végre jött egy nővér, hellyel kínálta, pedig ő egy orvost keresne. Majd az esti viziten megtalálhatja, mondták neki.
Egy nővér, egy gyakornok és egy fiatal orvos lépett a terembe. A másik lányt hamar kikérdezték a hogyléte felől. Megbeszélték a gyógyszereket, a széklet minőségét, majd elváltak a holnapi távozás reményében. Klára ágya következett. Lehet ilyenkor privát beszélgetést kérni, tanakodott magában a lány. Aztán eszébe jutott a nőgyógyász, aki meghallgatni sem volt hajlandó. Bizonytalanul kezdte:
– Biztosak benne, hogy egészen jól vagyok?
– Mi magunk is meg vagyunk lepődve hölgyem, maga egy csoda.
– Mármint én úgy kérdezem, tudja, nem a tűzre gondolok, hanem úgy általában az állapotomra, ha érti mire gondolok.
– Nem, hölgyem, nem biztos, hogy értem. Maga makkegészséges.
Klára szaporábban veszi a levegőt. Miért nem érti meg senki? Kétségbeesésében inkább kinyögi:
– És a baba?
– Baba?
– 9 hetes terhes vagyok.
– Hölgyem, – az orvos elgondolkodik. Közelebb lép az ágyhoz. – Nem tudtuk, hogy állapotos volt. De a tűz miatt teljes kivizsgálást végeztünk. Teljes bizonyossággal állítom, maga nem terhes. Holnap haza is mehet.
Váróterem 