Váróterem

Azt hisszük, embereken múlik. Csakhogy az embertömeg olyan, hogy akit az egyik nap éljenez, azt másik nap gyűlölve kitaszítja.
Azt hisszük, a szolgálattevőn múlik. Csakhogy az, aki egyik héten olyan szépen tesz bizonyságot, hogy a könnyed is kicsordul, annak máskor elképedsz a viselkedésén.
Azt hisszük, a hangosokon múlik. Csahogy a hangosok is elhallgatnak, ha veszélyben érzik magukat, karrierjüket, családjukat.
Azt hisszük, ratjunk múlik. Ezért nem mondunk nemet semmire, szabadságra se megyünk, pihenésre sincs idő, mert azt bizony képtelenség helyettesíteni, amit mi tudunk. Csakhogy amikor hanyatt dönt egy betegség, amit nem tudsz lábon kihordani, amikor köteleznek rá, hogy vedd ki a felgyülemlett szabadságaid, amikor valami miatt háttérbe szorulsz vagy más területre kerülsz, észreveszed, hogy minden megy tovább. Nélküled is. Mert nem vagy pótolhatatlan, az csak az Isten. És ha Ő valamit el akar végezni, azt el fogja emberekkel vagy nélkülük is. És ha az Ő dicsősége belevilágít ebbe a világba, azt észreveheti ember, de az egész teremtett világ is.