Orsolya korábbi munkahelyein nem szerveztek hasonló rendezvényt. Az amerikai filmekben mindenki nagyon csinos az ünnepi lakomákon, de amint körbenéz, tudja, hogy nem a filmekből kellene informálódnia.
Tesz egy kört a fal mentén, feszülten keresi a kibúvót, nehogy a csak látásból ismert kollégáival mélyebb beszélgetésbe kelljen kezdenie. A főnöke a terem távolabbi ajtaján lép be. Még mindig az orvosi köpenyt viseli. Orsolya csak az ajándékozás miatt jött. Nem akarja cserben hagyni azt, akinek a nevét kérdezés nélkül a kezébe nyomták.
Az igazgató a pódiumon kocogtatja a mikrofont, egy-kettő-három-négy, próbálgatja, majd fülsüketítő sípolást követően az asztalhoz invitálja a vendégeket. Beszédbe kezd, s közben a saját karácsonyi műsorlistáját dünnyögteti alapzajnak.
Orsolya észreveszi a kis névtáblákat a poharak mellett. A főnökével szemben kell helyet foglalnia. Jobb oldalán egy férfi foglal helyet, talán az informatikus lehet. Balról egy cserfes nővér kérdezősködik, ki hogy tölti az ünnepeket.
– És te, Orsolya? Vannak már terveid? – kérdezi a balján ülő.
– Én be vagyok osztva. Szabadságom sem sok maradt, és tudjátok, a szingli, gyerektelen kezdőt gondolkodás nélkül beírják. De jól is van ez így.
Az informatikus is bekapcsolódik:
– Láttam, hogy hétfőn még jönnek hozzátok időpontra. Ennyire sürgős esetek? – kérdezi András felé pillantva.
– A nőgyógyászat már csak ilyen. Nem azért jövünk be, hogy egy ablaktalan irodában a lábunkat lógassuk. Más helyeken, például a reumatológián elég két év múlvára időpontot adni – szól oda a doktor, majd elharapva folytatja, – addigra hátha meg is hal a beteg.
Az informatikus kissé magára veszi a megjegyzés első felét. A reumatológián dolgozó nővér is közbeszól:
– Persze, magán kívül mindenki unatkozik. Aztán a holnapi páncienst is átadja Komlósi doktornak?
Orsolya nem érti. Holnap csak három beteg érkezik. Két rákszűrés és a fiatal lány. Komlósi doktor onkológiai esetekkel foglalkozik? A főnöke viszont érzi a gúnyt a nővér szavaiban.
– Szerencsére nem tartozom magának elszámolással, milyen eseteket vállalok. Az, hogy maga szerint normális, hogy minden második fiatalt abortuszra buzdítanak, a maga dolga. Én megteszem, amit tájékoztatás címen megkövetelnek tőlem. A többire van más jelentkező.
A háttérből beszűrődő Csendes éj befészkeli magát a fülékbe. Állítólag a közösen hallgatott zene összehangolja egy rövid időre az emberek szívdobogását, Orsolya mégis úgy érzi, hogy az övé most gyorsabban ver mindenkiénél. A nővér ekkor felé fordul:
– Szegényem, te se fogod sokáig bírni a szentfazék mellett. Töltsek neked pezsgőt?
– Nem iszom. Szabadult alkoholista vagyok, és szentfazék.
András véletlen belerúg az ajándékzacskóba. A borospohár darabjaira törik.
Váróterem 