Aki közel kerül kisgyermekekhez, megérez valamit a felhőtlenségükből. A gyerekek keveset ismernek a világból és annak működéséből, mégis természetesnek veszik a láthatatlant, tényként fogadják el a kézzel nem foghatót, korlátok nélkül ábrándoznak, és őszintén megélik az érzelmeiket. Ami az én kedvencem a mérhetetlen nyitottságuk Isten dolgaira. Van, hogy ők tanítanak engem bizonyos témákban, pedig egyik sem végzett teológiát.
De akkor hogy van, hogy ebből a megszámlálhatatlan sok kisgyermekből, akik így vagy úgy találkoznak Isten Országával otthoni beszélgetésben vagy nagy részük vallási kötődésű intézményben, mégsem lesznek felnőtt hitvallókká? Mi vagy ki akadályozza ebben őket? Lukácsnál éppen a tanítványok teszik ezt.
Akkor és ma is elszomorító, mikor éppen azok tartják távol Istentől a gyermekeket, akikre feladatként van bízva a közelítés. Tették és teszik ezt szabályokkal, hiteltelenséggel, szeretetlenséggel, képmutatással.
Ma gondolj azokra, akik gyermekekkel találkoznak bármilyen minőségben, és egy jó szóval, kedves gesztussal képviselhetnék Isten szeretetét. Kívánd nekik, hogy legyen hozzá erejük!
Váróterem 