– Csendesebben! Ez egy könyvtár.
Pár alsóbb éves viháncolva keresgél a sorok között. Tanulni csak két végzős próbál. A könyvtáros mögötti sorban ülnek. Jázmin közelebb hajol Klárához:
– Tudom, hogy készülnünk kellene, a matekot mindenképp csináljuk is meg, mert Andrea néni teletolja a téli szünetet leckével, ha felcsesszük az agyát, de előtte…
– Csináljuk akkor – zárja rövidre Klára.
Jázmin sietne a leckével, de a gondolatai folyton máson járnak, ezért nem jön ki a megfelelő eredmény. Klára kérdőn fürkészi, mindketten tudják, hogy Jázmin a reál tárgyakból jobb, Klára meg a humánból. A baráti bartelnek a szabályai kezdetektől egyértelműek. Az egyik a matek érettségi teljesítését garantálja, a másik a történelmet és a hittant.
– Este befejezem, és befotózom inkább – próbálja lezárni a tanulóidőt Jázmin, hogy a lényegre térhessen.
– Nem akartam este ezzel foglalkozni.
– Én meg most nem akarok.
A könyvtárosnak is feltűnik a pár perc csend.
– Klára, mondj már valamit. Két hete nem jöttél suliba. Hallom összeestél valami temetésen, jól vagy?
– Persze, hogy hallottad, itt mindenki mindenről tud.
– Te is nyugodtan megírhattad volna. De Kittytől kell hallanom, az anyja mesélte neki.
– Nem az számít ki-kinek adja át, csak terjedhessen. Mi az?
– Most ez honnan jött? Nem tom, vírus?
– Pletyka.
Lehet számokat írni úgy is egy papírlapra, hogy annak semmi értelme. Jázmin is ezt teszi, míg bátorságot merít:
– Azt hallottam, apaságit fognak kérni. Vannak családok, érted, ahol nem eshet meg ilyen.
– Mert a miénkben igen?
Lehet számokat írni úgy is egy papírlapra, hogy a végén mégis kijön belőle valami értelmes. Jázmin ennek megörülve rátér a lényegre:
– Ki tud amúgy róla?
– Jázmin, muszáj itt?
– Hol kellene? Pár napja nem akartál róla beszélni.
– Ez nem változott.
– Klára, mi lesz így a terveinkkel? És a közös koliszoba? Nem akarok albiba menni Kittyvel.
Klára oldalra húzott szája elég, hogy helyrebillentse Jázmint. Ez most nem róla szól.
– Jó, ha nem velem, de valakivel beszélned kellene róla.
– Apám tudja – nyögi ki Klára.
– Micsoda?
– Lányok, halkabban! – szalad ki megszokásból a könyvtáros száján a figyelmeztetés, pedig nagyon is érdekli a beszélgetés.
Suttogva folytatják:
– Előbb tudta, mint te. Nem lehet előtte titkolózni, mindent megsejt.
– Hidd el, erre gondolni se mert volna.
– Ő is ezt mondta.
– És mit mond?
– Jázmin, hívő családom van. Szerinted mit mond? Hogy várjunk.
– Mire? Ez nem az adventi várakozás, aminek a végén bumm megszületik egy kisbaba.
– Hát, pedig hasonló.
Váróterem 