Váróterem

Azt gondolják, tenni kell érte. Mások meg vannak győződve, hogy ki kell érdemelni. Oda csak az tartozhat, akinek tökéletes a megjelenése, szépen feldíszített házban él, mindig türelmes a gyerekeivel, becsületességén soha nem esett csorba, és még csak gondolni se szokott rosszat másokról. Azt hiszik, majd ha valamit letettek az asztalra, akkor felkerül a nevük a meghívotti listára. Mások úgy vannak vele, hogy nincs az a hely, ahova ne tudnának belépőt venni, évente többször Michelin-csillagos étteremre is telik, annál csak nem drágább ez a vacsora. Vannak, akikkel a szégyen hiteti el, nem oda valók. Csakhogy az Isten nem érdem, megjelenés, anyagi, testi vagy értelmi szint alapján válogat. Tágra nyitja a menny ajtaját, belekiáltja a világba, gyertek, immár minden kész. Belesírja kicsiny csecsemőként, tanítja tinédzserként, közénk éli felnőtt emberként. Eljön, hogy átadhassa a meghívót még az élete árán is. Ma éppen neked, az ő Lelke által. Elfogadod a meghívását?