Hátizsákos és aktatáskás embertömeg siet valahova vagy valahonnan. Világok ezrei döcögnek egymás mellett zárt burokban. Sokaknak fel sem tűnik a közeli gitár ütemes akkordjátéka. Egy kisgyerek húzná közelebb édesanyját a zenéhez, de a felnőtt erősebb. A pékségből kiforduló úriember odadobja a visszajáróként kapott aprót. Amúgy sincs pénztárcája. Egy tini csoportból megindul a gitáros felé a roadman, lehúzza a kólája maradékát, aztán a tokba dobja a flakont. Mögötte felharsanó röhögés. Az utcazenész csak folytatja a játékot, de hangja megreked az aluljáró falai között. Egy lehorgasztott orrú fiú most száll le a buszról. Kérdések töltik ki a gondolatait. Nem tudja, mi tévő legyen.
– Van egy cigid, tesó? – löki oldalba egy idegen a srácot.
Fejet csóválva gyorsít léptein. Összehúzza a kabátját, a lépcsőn lefelé dúdolni kezd egy dallamot, a szövegre nem emlékszik. Valaki kérés nélkül is kisegíti. Ott ül a hideg kövön, és ugyanazt a dalt játssza. Ha nem így történne, a fiú elmenne mellette, most mégsem tud. Csak áll a zenész mögött pár lépéssel. Nem tudja nem hallgatni. Az ő dalát játssza. Vagy ő dúdolta a másikét? Legyen közös, dönti el magában, és hetek óta először mosolyra görbül a szája. Odalépve megszólítja:
– Miért ezt énekled?
– Szia! Baj? – kérdezi kissé mogorván.
– Hol tanultad? – folytatja az interjúzást.
– A suli melletti tanodában. Ott lógtunk iskola után és a szünetekben.
– Megkérdezhetem, hány éves vagy?
– Számít? Mit szeretnél tőlem?
Jogos kérdés. Mégis mit művel? Soha nem szokott idegenekkel beszélni. Mit befolyásol ennek a srácnak a kora? Dob egy kis pénzt, aztán hazamegy.
– Ne keresd az apród, nem kell nekem.
– De hát nem azért zenélsz?
– Nem csak azért. Ismered Ed Sheerant?
– Aha.
– Tudtad, hogy utcazenészként kezdte? Jól van, ne nézz már így, nem ilyen szakadtan, de érted.
– Aha.
– Dolgozom is amúgy a Poloska utcában. Amúgy neked mi bajod?
– Hogy érted?
– Kérdezhetném a cipőd miatt is. Aki Jordant hord, soha nem áll meg. De nem erre gondoltam. Téged valami egészen felemészt.
Na most kell indulni. Mi a fészkes fene történik itt?
– Menj csak nyugodtan. Nehogy meglássák a haverjaid, hogy egy koszos utcazenésszel beszélsz.
– Én, én csak nem értettem, miért énekelted azt a dalt. Ha nekem itt kellene zenélnem, tuti nem hinnék Istenben.
– Úgy néz ki, el kell adnom a gitárom a hó végén. Gondoltam, addig minden este zenélek. Szabadtéri koncert, nemde? – kacsint, majd megkomolyodik – Nem Isten tehet arról, amibe belekeveredtünk.
Van, hogy a földrengést szeizmogramok érzékelik, máskor csak egy ember a tömegből. Klára párja, Tomi éppen az az egy ember, akinek a lába alatt erősen megremegett az aluljáró betonja.
Váróterem 