Harmadik napja próbálod egyedül kitölteni az almalevet. Folyton kiburítod. Jó, ma még megpróbálhatod, hátha.
Háromszor hívtam. Nem veszi fel. Mit kellene tennem? Adok neki még esélyt, hátha.
Három éve próbálkozunk, egészen idegörlő ez a várakozás. Talán 2025-ben sikerül, hátha.
Háromszor buktam meg a vizsgán, kérvényeztem egy utóvizsgát. Most átmegyek, hátha.
Az élet tele van kegyelmi pillanatokkal. Amikor többszöresen sikerül bebizonyítani alkalmatlanságunkat, rossz időzítésünket, türelmetlenségünket, és mégis kapunk egy új esélyt. Hátha most, hátha jövőre! Ez nem üres optimizmus, ez az isteni kegyelembe való kapaszkodás. S közben érezzük a legjelentékelenebb történetnél is, hogy annak az utolsó lehetőségnek súlya, tétje és vége van egyszer. Élek-e vele? És másnak megadom?
Váróterem 