Bekerültem a város legjobb gimnáziumába. Sikerült az érettségivel annyi pontot szereznem, hogy felvegyenek arra az egyetemre, ami a családot is büszkeséggel töltötte el. Húsz évesen megismertem az igazit, aki hamar megkérte a kezem. A vörös diplomát már dudorodó pocakkal vettem át. Három gyerekünk született, közben sikerült a mestert is elvégeznem. Abban dolgozhatok, amit szeretek. A lábam alatt mégis inog a talaj.
Gyerekkoromtól kezdve kíváncsi voltam a dolgok működésére. Szétszedtem a visszahúzós játékautót, a vizipisztolyt, a zseblámpát. Utóbbiért apa nagyon leszidott. Imádtam a fizikát és a kémiát. Felfedező akartam lenni. Ma egy nagy vállalatnál dolgozom, irdatlan mennyiségű pénzt keresek, drága telek drága házába megyek haza minden nap. A lábam alatt mégis inog a talaj.
Egész életemben küzdöttem. Voltak sikeres időszakok, könnyű nagyon kevés. Fiatalon meghalt a párom, de abból is felálltam. Összesen két munkahelyen dolgoztam egész életemben. Csak azért váltottam, mert az első gyárat felszámolták. Sokat segítek a lányoméknak az unokákkal. ‘Lojális munkatárs’ kitüntetéssel a kezemben mentem nyugdíjba. A lábam alatt mégis inog a talaj.
Vajon mire kellene alapozni az életem? Vajon mire kellene buzdítani másokat/gyerekeimet, hogy ne inogjon a lábuk alatt a talaj?
Váróterem 