Azt gondoltam, én vagyok a jó tanuló, aztán az osztály legrosszabbjából lett egy karitatív szervezet tagja.
Azt gondoltam, én vagyok a jó munkatárs, aztán annak a láblógatósnak jut eszébe, hogy mindenkinek kedveskedik egy kis kézműves ajándékkal karácsonykor.
Azt gondoltam, én vagyok a jó szülő, aztán az a játszótér mellett dohányzó anyuka fut utánam, hogy ott hagytuk a plüss állatot, biztos hiányzott volna lefektetéskor.
Azt gondoltam, én vagyok a jó barát, aztán hány barát megjelenik apám temetésén, akikről azt se tudom, él-e, hal-e az apjuk.
Azt gondoltam, én vagyok a jó hívő, aztán a Biblia szembesít vele, hogy még az ördög is hangosabb és bátrabb bizonyságot mond Jézusról.
A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! Lukács 4,33-34
Váróterem 