Kint három kocsi várakozik. Lajos az irodának kialakított félszobában a telefonjához lép. Mielőtt megfogná, beletörli a kezét a nadrágjába. A fekete olajfoltok nem mozdulnak az ujjairól. Egészen beleitták magukat a bőrébe, a körme alá, a sejtjeibe, a gondolataiba. Valami benne is elromlott, mióta Mari felhívta. Kint dudaszó, a falon dörömbölés. Lajos eleget tesz a szívélyesnek nem mondható hívásnak. A telefonja képernyője magányosan pislákol a sötétben.
– Jó napot! Miben segíthetek?
– Jó napot! 8-ra volt időpontom olajcserére.
– 8 óra 5 van.
– Ugye nem magának áll feljebb?
– Nézze, vagy ideadja a kulcsot és két óra múlva visszajön az autójáért, vagy más szerelőt választ.
Lajos örülne a legjobban, ha utóbbira szavazna a vele szemben álló férfi, de csak egy fintort kap és a slusszkulcsot. A mottó ma is igaz, amilyen a tulaj, olyan az autó. Mindenütt nyomtatványok és blokkok, két éve vásárolt, dísznek se jó illatosító, kerregő motor. Mondjuk ezt még helyre lehet pofozni, ellenben az embereket. Lajos sokszor elgondolkozik azon, mi lett volna, ha hallgat az anyjára és pszichológus lesz. Vajon, akkor az embereket is helyre tudná hozni?
A műszak lassan telik, habár sok a javítani való. Az utcai lámpákat felkapcsolják mire Lajos újra az irodába lép. A kint felejtett telefonján villog az értesítést jelző, de ahogy a kezébe veszi, a készülék megadja magát, és lemerül. Akárcsak én, gondolja, zsebre vágja és hazaindul. Otthon köszönés helyett kérdést intéz a lakótárs hozzá:
– Ugye hoztál kenyeret?
– Nem, miért?
– Írtam SMS-t.
– Lemerültem. Mindjárt jövök – azzal sarkon fordul, és elmegy a sarki közértbe. Még mindig Mari telefonhívásán gondolkozik. Azt akarja menjenek be együtt a kórházba. Még egyszer, utoljára. Az anyjával való utolsó találkozása bizonytalanítja el. Az az undorral fűszerezett gyűlölet, a szavak ólomsúlya: életem legnagyobb csalódása vagy, nem akarlak többé látni. Azóta is nyomják a mellkasát. Mari szerint már senkit nem ismer fel. Lajos mégis retteg attól, hogy magához tér. Közben kenyérrel a kezében hazaér. Fürdőbe megy. Tiszta szeretne lenni, de nem sikerül. A távirányító előtt a telefonját fogja meg. Felteszi töltőre, majd bekapcsolja a tévét. A híreket már lekéste. Amúgy is csak alapzajnak használja, aztán elalszik, de most pittyen a telefon egymás után hármat. Kezébe veszi, olvassa.
Hozzál kenyeret!
Nem fogadott hívása volt az SMS feladójától 17:17-kor.
Anyu elment.
Folytatás holnap 17 órakor!
Váróterem 