
Idén adventben Lukács evangéliuma vezet bennünket reggelenként. 24 napon keresztül, 24 fejezetből, 24 igevers szólíthat meg, gondolkodtathat el minket.
Ha valaki egy könyvet ajánl neked, utána szoktál nézni a szerzőjének? A Szentírásnál ezt sokszor nem tesszük meg. Talán csak utólag következtetünk dolgokra. Most lehetőségünk van picit elmélkedni arról, ki és miért írhatta le Lukács evangéliumát.
A könyv egy ajánlással kezdődik. Ebből kiderül, hogy a szerző pontosan tudja, hogy mások is megpróbálták csokorba kötni Jézus történetét, mégis hívást érzett arra, hogy ő maga is utána járjon az eseményeknek, és rendszerbe foglalja azokat. Feltehetően Lukács szemtanúkkal beszélt, és utána próbált járni az apostoli bizonyságtételek hitelességének.
Szavaiból, írói stílusából és a témák fókuszpontjából arra következtethetünk, hogy a szerzőnek különösen is fontos volt az az öröm, amit Jézus megjelenése és élete keltett a körülötte lévőkben. A könyv sokszínű társadalmi csoportba tartozó, különböző gazdasági, vallási és etnikai helyzetben lévő emberek történetét tárja fel, szinte minden korosztályt érintve.
Milyen tehát ez a Lukács? Pont mint egy mai kereső, érdeklődő ember, aki hallott Jézus tetteiről, utána akar járni azoknak, igénye van arra, hogy rendszerben lássa a dolgokat, és teszi mindezt empátiával a periférián lévők felé. Egyesek szerint pogány származású volt. Sőt, ha a harmadik evangélium és az Apostolok cselekedetének íróját azonosítjuk a Kolossé levélben, Pál által említett Lukáccsal, akkor a foglalkozását is megtudjuk, miszerint orvos volt.
Számít-e mindez a tudás a szerzőről? Igen is, meg nem is. A Szentírás könyveit Isten nem egy beszédfelismerő gépbe diktálta, hanem Lelke által embereket tett alkalmassá arra, hogy az üzenetet megörökítsék. Isten az, aki ihlette őket, de közben nem kapcsolta ki a személyiségüket. Ugyanúgy hatott rájuk a saját kultúrájuk, koruk, tapasztalataik.
Lukács evangéliuma sokkal mélyebb témákat hordoz, mint a szerzőség kérdése. Mégis ezzel a bevezetővel akartam megmutatni, hogy nincs is olyan távol a mai embertől az evangélium szerzője, hát még az abban megfogalmazott örömhír!