Egyszer bújócskázni
hívta tanítványit.
Számoljatok háromig,
addig elfutok a sarokig.
Egy, kettő, három,
elsőnek sorjázom.
Aki bújt, aki nem, jövünk,
futólépésben kitörünk.
Nincs az istállónál,
nincs a tónál,
nincs az ismert hegyen,
a golgotai kereszten.
Sírban lesz biztosan,
bekopognánk finoman.
Befelé bátran,
hisz nyitva a szája,
orrunkba csap a hely gyásza.
Bekukkantunk, hűlt a helye,
iramodjunk hazafele.
Hát ki jön szembe,
járkálva testben?
S kacsintva mondja:
nyertem!
Váróterem 