Pár napja tavaszi havazás látszatát keltették a szél hordta virágszirmok. A hírnökök beteljesítették szolgálatukat, majd elnémulva hullottak alá, átadva helyüket a hajtásoknak. Ünnepi vonulás látszatát keltették a rövidre szabott dicsőségük színei. Mára keresve találni csak az összeszáradt maradványokat.
Vajon pár nap után mi maradt Jeruzsálem utcáin a virágvasárnapi pálmaágakból? Vajon mi miatt vették le a szemüket a királyként üdvözölt Jézusról? Mindenki az ünnepi előkészületekkel volt már elfoglalva? Sietve próbálták beszerezni az elmaradhatatlan kellékeket?
És bennem? Maradt még valami az előző vasárnapból? Ünneplem még a királyt vagy nélküle készülök a szabadítás ünnepére?
Közeledett a páska ünnepe, és Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. János 13,1
Váróterem 