Váróterem

– Anya, tudsz egy húsvéti éneket?
– Mondjuk ismerem ezt: Feltámadt a mi életünk, vígan méltó énekelnünk, Úr Krisztust dicsérnünk…
– De nem ilyet! Tojásosat tudsz?
– De a húsvét nem a tojásról szól, hanem a feltámadásról.

Szomorkás mosoly ült az arcomra. Nem teológiai nehézségekbe ütközöm, ha el szeretném magyarázni a lényeget. Nem is arról van szó, hogy szembe akarok menni a magyar hagyományvilággal. Nem szeretnék szélsőséges gondolkodásmód miatt kidobni dolgokat a kukába. Csupán kedvetlen lettem attól, hogy mindaz, amit beengedünk vagy hagyunk összeolvadni az ünnepeinkkel, rágabalyodnak a tartóoszlopokra mint a borostyán és egészen elfedik a régit. És nem mindegy, hogy valami dekorál vagy eltakar.

Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg az Úrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek. 2Mózes 12,14