Készülődünk. Randi előtt vagy ha vendégek jönnek, egy születésnap ünneplésekor, egy állásinterjúra igyekezve, szülőszoba folyosóján toporogva, a temetőbe indulva. Készülődünk. Egyedül, közösségben, terveket szőve, ablakot díszítve, tojást festve, sonkát beszerezve, húsvéti prédikáció alapigéjét kiválasztva. Készülődünk. Az se lenne baj, ha ráérősen legyintenénk, de akkor hogy pótolnánk az elvesztegetett időt? Miért járnánk jobban azzal, ha az ünnep csupán kényszermegálljt parancsolna a pörgős hétköznapokba, benyomná a stop gombot, aztán három-négy nap múlva folytatódna a robot? Miért kellene padlóig nyomni a féket, ha elég levenni a gázról a lábam? Készülődünk. Beszélgetve, énekelve, kézzel és szívvel, kívül és belül. Készülődünk.
…készülj Istened elé, Izráel! Mert aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, a Seregek Istene. Ámósz 4, 12-13
Váróterem 