Olyan sokszor sietek. Kapkodok, mert a gondolataim már egy másik feladat felé visznek.
Olyan sokszor siettetek másokat. A cipőhúzásnál a gyereket, a dugóban az előttem lévő sofőrt, a zebrán a járókelőt, a boltban a kasszást, beszélgetésben a ráérősebbet. De vajon miből gondolom, hogy az én tempóm a jó?
Ha öt percig nézek egy csigát, szinte felbosszant. Hogy lehet így boldogulni? Kíváncsi lennék, ő mit mondana, ha az én életembe tekinthetne be? Talán ugyanazt: Hogy lehet így boldogulni?
Létezik egy forgalomirányító, aki tudja, kinek milyen sebességgel kell élni, mikor kell lassítani vagy megállni. Az általa ajánlott tempó betartásával éppen úgy haladhatnék, ahogy haladni érdemes.
Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. Zsoltárok 16,11
Váróterem 