Béka, csók, királyfi. Belénk égett asszociációk. Tele van az életünk hasonló gondolatreakciókkal. A baj, hogy jópár hamis tartalommal kecsegtet. Meseelemek, sztereotípiák, mások tapasztalatai, általánosítások. Mindezek igencsak befolyásolják a véleményünket, és jó néhány alkalommal rossz felé visznek bennünket. A csalódások pedig megnyirbálják gyermeki hitünket. És az is megeshet, hogy életünk egy pontján kiábrándulunk abból a képből is, ahogy mások bemutatták számunkra Istent. De csak azért, mert békából soha nem lett királyfi, sem fordítva, még nem bizonyítja, hogy királyfik és békák ne léteznének.
Kicsi korom óta hallottam Istenről. De megismerni nem mások történetei alapján tudtam. A hiteles beszámolót a fiától, Jézus Krisztustól kaptam. Nem felejtem el azt a pillanatot, mikor összeállt a kép, és megbizonyosodtam róla, hogy ez bizony nem mese.
Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Zsidókhoz írt levél 1,1-3
Váróterem 